Képregényes Budapest

Képregényes Budapest

Nincs ingyenebéd, van ingyen ölelés? - MondoCon 2017, Budapest

2017. május 09. - Képregényes Budapest

A gazdasági újságírás kissé már koptatott közhelye a „nincsen ingyenebéd” fogalma. A mondás arra utal, hogy minden, ami a fogyasztó számára túlzottan előnyösnek tűnik, ott buktatókra kell számítani (például a devizahitelezés ügyében). A szófordulat természetesen a politikai szféra bizonyos populista áramlataitól az ingyenes vírusirtó szoftverekig legtöbbször megállja a helyét. De mi a helyzet a „free hug"-gal, azaz az ingyen öleléssel?



Ugyanis ezzel a felirattal számtalan helyen találkoztam a MondoConon, a tavasz animés-képregényes évindító eseményén, amelyet 2017. április 22-23-án, egy csodás, napsütéses hétvégén rendeztek.

Mi április 22-én, szombaton látogattuk meg az eseményt Virággal, aki már régóta tagja ennek a szcénának, engem viszont mindig hidegen hagytak a hasonló dolgok. Pont ezért éreztem úgy, hogy ide el kell jönnöm. Egyrészt kíváncsi is voltam, mi az, amiért ennyi ember rajong, másrészt pedig így, kívülállóként jobban lehet látni, mi az, ami szokatlan, érdekes egy adott jelenségben, rá lehet látni esetleg más összefüggésekre is, melyeket a szcéna tagja nem venne észre.

Már a metrókocsiban is jó néhány furcsa, excentrikus öltözékben utazó utasra lettem figyelmes. Mivel az eseményt a Hungexpo területén rendezték, a Pillangó utcánál kellett leszállnom. A peronon viszont hirtelen megláttam, hogy a többi vagonból is kizárólag színes ruhás, parókás fiatal száll ki, egyedi, képregényfigurákra emlékeztető jelmezekkel.

Semék, yaoi-k

A mangák (japán képregény) anime (japánul: rajzfilm) szubkultúrájának ugyanis világszerte többmillió rajongója van. Ez a szcéna bonyolult, egymásra ható és egymásból táplálkozó művek tömegét jelenti, mélyen elkötelezett, és a témában elmélyült rajongókkal. A műfajt akár Japán kulturális nagyköveteként is jellemezhetjük: fiatalok számára tömegesen képes elköteleződést építeni a keleti szigetország és kultúrája iránt.

Virággal a megálló külső részén találkoztunk, és nem is gondoltam volna, hogy ilyen sok idő a Hungexpóhoz eljutni. Nem tömött, de jól kivehető sor igyekezett a nemzetközi vásárközpont területe felé. Alighogy felragasztották a karszalagomat, egy vékony, barna hajú lányra lettem figyelmes, aki – a kezében tartott angol nyelvű tábla tanúsága szerint – keres valamit. Nem értettem a kifejezést, így Virág felvilágosított, hogy a „seme” kifejezés a meleg animék, a yaoi-k világából ered, és a meleg pár férfi szereppel bíró tagját jelöli. Ugyanakkor a yaoi-rajongók nem feltétlenül melegek, sőt, a kifejezést is használhatják más értelemben, de itt sajnos már elvesztettem a fonalat.

Ott van Yuri!

A tömegben végül megtaláltuk Virág barátnőjét, egy kedves, sötét hajú lányt, aki szintén legalább annyira rajongott az animékért. Míg elmajszoltam egy közepesen drága perecet, alkalmam nyílt, hogy körbenézzek. Maga a Mondocon a vásár több épületében is zajlott, ezek jobbára fantáziátlan kockaépületek voltak. Az oda igyekvő fiatalok viszont a lehető legfantáziadúsabb öltözékben pompáztak, sőt, mint Virág felvilágosított, sokuk személyesen, hónapok munkája árán készítette el a jelmezét. Életkor szempontjából viszont kissé egyhangú volt a tömeg: legtöbben, spontán becslésem szerint 15 és 21 év között voltak, és a kamaszkorúak alkották ennek a java részét. Voltak, akik csak befestették a hajukat, de sokan inkább lehetetlenül élénk színű parókát, és hatalmas jelmezeket vettek fel.

Hogy miért? Ha valaki beöltözik, általában a kedvenc szereplőjének öltözik be – és mivel egy anime-rajongó széleskörű ismeretekkel bír a japán rajzfilmek kultúrájában, általában be tudják azonosítani, kit szeretnének éppen megszemélyesíteni. Például Virágék néha felkiáltásokba törtek ki: „Ott van Yuri!” Először azt hittem, egy konkrét, létező személyről beszélnek, de rá kellett jönnöm: csupán egy anime szereplőjéről, akit többen is megszemélyesítettek a tömegben. Néhány csinos arcú, már-már valószerűtlenül vékony lány is elhaladt mellettünk, akiken a fűzőn kívül igen kevés ruhadarabot lehetett felfedezni – feltételezem, ilyen volt a szereplő öltözéke is, akit megformált. Ugyanakkor igen elkötelezett is lehetett a szcéna iránt, mivel önmagában a kint hagyott testrészekkel valamit egészen biztosan megkaphat: egy jó tüdő -és vesegyulladást. Most úgy hangozhatok, mint a saját nagymamám (pedig távol álljon tőlem minden prüdéria), de csáberő ide, csáberő oda, tizenöt fok ha volt aznap, nekem még dzsekiben sem volt melegem.

Ingyen ölelés, szabad szerelem?

Apropó csáberő. Száz emberből legalább három-négy „Free hug” feliratú táblával álldogált, vagy bóklászott. Be kell vallanom, ottlétem ideje alatt túl szégyellős voltam, hogy odamenjek valakihez, aki egy ilyen táblát tart. Sőt, volt, aki azt is odaírta: „legalább öt másodpercig!” Vajon miért? Ez valami verseny, hogy ki ölel meg több embert, vagy kit ölelnek meg többen, és ezzel a felirattal el lehet szipkázni a többiektől az ölelésre vágyakozókat? Esetleg simán csak nagyobb szüksége volt az ölelésre? Túl felszínesnek ítélte, ahogy a többiek megölelik egymást? Nem tudni. Mindenesetre egy tizenhétévesforma lány „free sex” táblával álldogált, de valószínűleg csak az irónia kedvéért. Egy csoport állta körbe, fényképezték, és a lány zavartan nevetgélt. Az irónia vajon miből adódott? Ha van free hug, akkor miért ne lehetne ingyen szeretkezni is? Bár amúgy...nem az lenne a természetes? Furcsa hely ez a képregényes-animés közeg, áthatja valami szexualitás, pedig az atmoszférán nem is érződik. Viszont felbukkan egészen indokolatlan helyeken, teljesen meghökkentő módon.

Amíg a perecemet majszolgattam, odajött hozzánk egy tömzsi, tizenhatnak kinéző, szemüveges fiú, free hug-táblával, és kérdezte tőlünk, adhat-e ölelést. Virág barátnője bólintott, és a fiú megölelte. Majd Virághoz is odament, tőle is megkérdezte, Virág is mondta, hogy igen, és őt is megölelte. Gondoltam, ezzel vége a dalnak, és a fiú lelép a színről – de nem! Odajött hozzám is, és – egy életem, egy halálom, végül is én is szeretek ölelgetni embereket – megöleltük egymást. Utána illedelmesen elköszönt, és soha többé nem láttam.

Tehát tulajdonképpen ez maga a csoda: van ingyenebéd?

Működő vulkán a kiállításon

Az egyik épületbe betérve kiderült számomra: a MondoCon nemcsak az anime-fanatikusok, hanem a lelkes szerepjátékosok mekkája is. Néhány fantasy szerepjáték rajongótábora is képviseltette magát a közönségben. Például a Gyűrűk Ura kiállítási standjánál egy stilizált vulkánt is találhattunk (én ennek a nevét sem tudtam, ugyanis Gyűrűk Urát sem olvastam, és nem is láttam). A vulkán ráadásul „működött” - de a működési elvét sem tudtam megfejteni. Aztán a számítógépes játékfüggők pultjához érve jöttem rá arra is, hogy ennek a kiállításnak minden része teljességgel kimaradt az eddigi életemből. Egy hangszóróból zene üvöltött furcsa nyelven: mint kiderült K-Pop, és a versenyzők előttük lévő képernyőn meghatározott módon versenyt lépkedtek-ugráltak a ritmusra. Árusok tömkelege kínálta plüss-portékáját, köztük a Virág által hőn kedvelt alpakát is.

Arra is láttam példát, hogy a távol-keleti kultúra nagyon közvetlenül hogyan profitál a jelenségből. Japán kalligráfiát lehetett kipróbálni az egyik standnál, majd egy japán társalgási formulákkal kapcsolatos, interaktív, feleletválasztós társasjátékot is láttam. Utána odamentünk Virág egyik interjúalanyához, aki a közeg ismert figurái közé tartozik: könyveket ír, és folyóiratot jelentet meg. A fiatal, szalmaszőke hajú srác készségesen hagyta, hogy fényképeket készítsünk vele.

Addig én már úgy éreztem, mindent láttam – ezután már csak egy másik épületet érintettünk, ahol is anime-videókból zenére összevágott rajongói klipeket, úgynevezett AMV-ket vetítettek. Hatalmas, sötét terem, a vásznon ferde szemű, stilizált fiatalok futnak, harcolnak, csókolóznak – de ez engem már nem tudott lekötni.

Szerző: Benesóczky László

A gyűjtő, akit sosem érdekeltek a szuperhősök

A berlini fal ledöntése nem csak felszabadulást hozott fél Európa számára, hanem képregényeket is Magyarországra. Balogh Roland, a Magyar Nemzet kulturális újságírója ekkor általános iskolás volt, és miután ellepték az újságosokat a képregények a '90-es évek elején, rögvest beléjük is szeretett. Mi van a szuperhősök világán túl? Miért fontosak a posztapokalitpikus képregények? Mi változott a rendszerváltás utáni felvirágzást követően? Interjú.

Mikor kezdtél képregényeket gyűjteni?
Nem ma történt. Először 1990-ben találkoztam képregényekkel, amikor lepukkant a berlini fal, és megszűnt itt a nagy szocializmus, akkor pikk-pakk bejött pár szuperhősös képregény, elsősorban a Marvel Csodálatos Pókemberje, a Superman és a Batman. Illetve voltak kevésbé népszerű, de Magyarországon 90-91 körül relatíve népszerű cuccok, például a Transformers és a Robotzsaru. Először Transformers-képregényeket kezdtem el gyűjteni, megvan a teljes első évad, azt hiszem, 1991 tavaszán azzal kezdtem. Akkoriban általános iskolásként voltak rajzos projektjeink a haverokkal, és mindig robotos dolgokban utaztunk, amibe nyilván beillett a Transformers, így meg is kezdtem a gyűjtést.

Utána az igazán nagy szerelem egy félig-meddig underground dolog lett – a Robotzsaru. Ha jól emlékszem, ebből magyarul összesen tizenkét rész jelent meg. 1991-ben adták ki az első részt, ami gyakorlatilag a Robotzsaru film scriptje volt képregényben. Utána csináltak egy sorozatot, amit kiadtak magyarul, ebből nekem az összes megvan. Azt hiszem 1993-ban véget is ért ez a sztori.

Hol vásároltad meg akkor a képregényeket?
Újságárusnál. Akkoriban nagyon működött ez a konstrukció, a 90-es évek első felében volt egy nagy őrület, mindenki elkezdett képregényeket gyűjteni – főleg amreikaikat –, és szinte minden újságárusnál lehetett venni. Én például Hahotán és társain nőttem fel, és az első Marvel és DC cuccokkal úgy voltam, hogy fú, színes, amerikai meg minden.

Pontosan mi vonzott be ebbe a világba?
Szerettem a vizuális dolgokat, a rajzokat, szerettem volna rajzolni, de nem tudtam. Ezek pedig pöpecül meg voltak rajzolva, kifejezetten a Robotzsaru képi világa fogott meg. Ez a vizualitás vonzott be, és az is elkezdett érdekelni, hogy mi a mondanivaló.

 
A gyűjtemény apró része. Fotó: Balogh Roland

Kizárólag a szuperhősös képregények érdekeltek mindig?
Nem teljesen. Gyerekkoromban a nagy szuperhősök közül – Superman, Pókember, Fantasztikus négyes – engem egyik sem vonzott be igazán. A Transformers csak a robotok miatt tetszett, és a klasszikus szuperhősök közül talán Batmannel tudtam igazán azonosulni – a depis, lehúzós attitűdjével. A Robotzsaruban is azt bírtam, hogy ő sem klasszikus szuperhős, hanem inkább valamiféle jótevő egy nagyon elfajult, elembertelenedett, futurusztikus jövőben. Sosem rajongtam az igazi nagy, amerikai szuperhősökért, inkább a komorabb látványvilággal és mondanivalóval rendelkező képregényeket szerettem. A Fantasztikus négyesből is a Silver Surfer a kedvenc karakterem, aki egy sokat tépelődő figura.

Akkor kijelenthető, hogy a kevésbé konvencionális kiadványok vonzottak mindig is?
Pontosan! Én mindenben ezt szeretem. Zenében is, fociban is. Ha előremegyünk képregény-vonalon, az elmúlt tíz évben azokat a sorozatokra kattantam rá, amelyek kissé társadalomkritikus, poszt-apokaliptikus világot jelenítenek meg. Ezek általában nem népszerű képregények. Egy-két nagy, vagy a nem tömegkiadványokra talán jobban figyelő közepes, kisebb kiadó, olykor saját, szerzői kiadású munkák, leszámítva a The Walking Deadet, amit jóval a sorozat indulása előtt, 2004 körül kezdtem el olvasni.

Számomra pont a társadalomkritika, s az amögött megbúvó politika miatt jók a poszt-apokaliptikus történetek. Nem szuperhősökről van szó, hanem arról, hogy milyen lenne az élet, ha minden, ami körülöttünk van, megváltozna. Az zseniális dolog, ahogy az alkotók ezt vizuálisan megjelenítik. Cory Doctorow (kanadai-brit újságíró, emberi jogi aktivista, sci-fi szerző – a szerk.) 2007-ben írt egy Kistestvér c. könyvet, ami arról szól, hogy a kormány mindenkit lehallgat, megfigyel, a szeme előtt tart. Edward Snowden valószínűleg a Corey Doctorow könyvét olvasva jutott arra, hogy fel kéne fedni azt, hogy amiről Doctorow írt, az a valóság.

Két éve sikerült egy interjút készítenem vele, s akkor Doctorow mondott egy azóta a fejemben visszhangzó alapvetést: a tudományos fantasztikus alkotások alapjában véve arról szólnak, hogy kivetítik a jelen félelmeit egy lehetséges jövőbe. Ezek a poszt-apokaliptikus cuccokra, amiket én szeretek és vásárolok, teljesen illik a Doctorow-féle megállapítás. Azokat a sztorikat szeretem, amikor a jelenlegi társadalmi struktúrában meglévő parák egy zombiapokalipszis, egy világháború, egy UFO-invázió, vagy bármi hatására megváltozik, és azt mutatja be, erre hogyan reagál az emberiség.

Roland kedvenc mondata Brian Wood DMZ-sorozatából. Fotó: Balogh Roland

Ma hol vásárolod meg ezeket a kiadványokat?
Ez is megérne egy PhD-disszertációt. Ahogy a 90-es évek elején volt egy orbitális felfutása, ez az évtized végére totálisan lement nullába. Nálunk teljesen elsorvadt a képregény-kultúra, egy szűk szubkultúra része maradt csak. Az, hogy az Indexen van napirajza Szarvasnak, vagy Marabunak nálunk a Nemzetben, az kutyapötty. Az angolszász világban sokkal elterjedtebbek a karikatúrák és a képi ábrázolások, nálunk ez szinte teljesen megszűnt. Ezzel összhangban egy-két szuperhőst leszámítva a lapterjesztési hálózatba nem is került be másfajta tartalom. Néhány vintage boltot leszámítva nem tudok olyat, ahová bemész és tematikusan válogatsz képregények közül. Amikor Londonban jártunk nemrég egy képregényes boltban, az alsó szinten eltöltöttem egy órát, és szinte sírtam – minden ott volt, amit el tudsz képzelni, de nálunk sajnos ilyen nincs.

 

Jelen pillanatban az Amazonról vagy az eBayről szerzem be a külföldi képregényeimet. A magyar kiadványok után közben meg szó szerint vadászni kell, s olykor eldugott albérletek mélyén tudsz hozzájutni. Akadt olyan, hogy két srácnak a lakásában nagyjából a plafonig állt mindenféle képregény, és onnan kukázták ki, hogy miket rendeltem tőlük. Vicces, tragikomikus, de ilyen disztribúciós hálózat is létezik: albérletekbe, eldugott kecókba kell menned, ha magyar képregényt akarsz venni, miközben a külföldiek esetében a szakboltok is külföldről rendelik őket, és rárakják a maguk hasznát. Magyar képregényekhez amúgy a legkönnyebben találkozókon lehet hozzájutni.

Te jársz ilyen találkozókra?
Pont most vasárnap, május 14-én lesz a Dürer Kertben a 13. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál, s naná, hogy megyek, még cikket is írok róla.

A kezdetek óta rendszeres látogatójuk vagy?
Az egyetemen minden időmet a tanulásra, a szakirodalom olvasására szántam. A történelem és a régészet nagyon anyag- és olvasásigényes tudományok. Így akkor volt egy hiátus, vagy öt-hat év, komolyabban körülbelül nyolc éve tértem vissza a képregényekhez. Tudod, most már kicsit öregebb vagyok, van rá pénzem meg ilyenek.

A magyar alkotóktól jellemzően vásárokon, találkozókon lehet beszerezni a képregényeiket. Fotó: Balogh Roland

Nagyjából mennyi pénzt költöttél eddig képregényekre?
Haha, lecsapják a fejem, ha nekiállok itt számolni! No, de a lényeg, egy igazi fanatikus súlyos tíz-, százezreket is képes elkölteni. Amúgy úgy gyűjtöm őket, hogy kivárom, hogy egy-egy sorozatnak vagy az utolsó részét is kiadják (vagy már véget ért), vagy egy-egy nagyobb, több részt összefoglaló kötetben kiadják, és akkor rendelem meg. Így spórolsz a postaköltségen is, ha egyesével rendelném meg őket, akkor a gatyám rámenne a szállításra. Ha fanatikus vagy, és van rá kereted, baromi sokat el tudsz költeni, havonta száz dollár simán elmegy. S az egész picit olyan, mint a drog, mert minél többet olvasol, annál többet szeretnél!

Térjünk vissza a találkozókra. Rendszeresen látogatod ezeket?
Bevallom, részemről kevésbé. Először azért kezdtem el járni, hogy ott vegyem meg a kis példányszámú, akár szerzői kiadásban kijött magyar nyelvű képregényeket. Eleinte az alkotók kiültek a saját kis portékájukkal, amiből lehetett vásárolni. Nem vagyok benne semmilyen képregény-fórumban vagy közösségben. Amikor újságíró lettem és voltak lehetőségek, már próbálgattam egy-két fontosabb arcot elkapni, és a workshopok is elkezdtek érdekelni.

Ennek ellenére, még akár sajtó szinten is, de az látszik, nincs rá komoly felvevőkészség, nem csak olvasói, de szerkesztői oldalról sem, merthogy szubkultúra. Persze olykor-olykor elfér egy-egy cikk, de alapjában véve a műfajt a blogszférába száműzték, ám ott is kevés az alapos, tematikus tartalom – van a Képregényblog, meg a 444-en a Geekz, de az se kifejezetten képregénnyel, hanem minden más, szubkulturális dologgal – így filmek, sorozatok, videójátékok – foglalkozik.

Mára közben eljutottunk oda, hogy a regényolvasás furcsa és idegen dolog lett a fiataloknak. Ha megnézed, ma mindenki Instán csüng, s képregényt olvasni, papírt a kézben fogni igazi művészet. Vagy harminc éve az általános iskolai tanáraink tökre kivoltak, hogy képregényezünk, merthogy „regényeket kellene olvasni”. Ma pedig már annak is örülnének, ha a gyerekek a kezükbe vennének olyan képregényes kiadványt, ami mondjuk Hunyadi János életét dolgozza fel.

Amúgy ebben közben az a legnagyobb csavar, hogy képregény ebbe a posztolásmániás, fényképzabáló, tizedmásodperces tartalomfogyasztó világba tökéletesen beilleszkedhetne, hiszen képekről van szó, de nálunk totálisan szubkultúraként működik.

Interjú: Balázs Konrád

A varrónőtől a saját gyártásig - cosplay egy alkotó szemével

cosplay_sz_szonja.jpg

Ismerjétek meg Sz. Szonját, a budapesti képregényes szubkultúra egyik fontos tagját, aki saját maga készíti cosplayes jelmezeit.

Mikor kezdtél képregényeket gyűjteni?
A képregény gyűjtést csak nemrég kezdtem,nagyjából két éve,de előtte is olvastam őket online.

Mi vonzott ebben a világban?
A karakterek sokszínűsége, és kétség nélkül a képregény filmek voltak az utolsó löket.

Van kedvenc karaktered, melyikkel tudsz leginkább azonosulni és miért?
Leginkább X-MEN karaktereket érzek magaménak, ezen belül is Magik-et. Hasonló életutat járt be, mint én (leszámítva a fantasztikumot, persze).

Jársz képregényes eseményekre? Milyen gyakran, melyek ezek?
Igen, képregény vásárokra és conventionökre szoktam, bár a MondoCon nem kifejezetten képregényes, de oda is szoktam.

Külföldi eseményeken részt vettél már? Ha nem, tervezed?
Igen, külföldön voltam már a Vienna Comixon, Vienna Comic Conon, illetve az East European Comic Conon, illetve a DoKomin Németországban. Tervezek még sokra menni. :)

Mióta veszel részt cosplayes eseményeken és miért kezdted el? Versenyen indultál már esetleg?
2007 őszén kezdtem, akkor még a varrónő által készített jelmezben. Most már magamnak gyártok mindent, 2012 óta. Több versenyen is elindultam, sikeresen.

Mennyire vagy jelen a közösségi médiában, ami a cosplayes megjelenést illeti?
Van cosplayes oldalam Facebookon, oda postolom a jelenleg készülő jelmezeim, illetve Instagramra pakolom fel őket szintén.

Ez mennyit tesz hozzá az ismertséged növeléséhez?
A facebook oldal segít tekintve, hogy ezt külföldi, nagyobb gyűjtő oldalak is megosztják.

Mi a véleményed a hazai képregényes szubkultúráról? A külföldivel összevetve, miben más, jobb vagy rosszabb?
Semmivel sem jobb vagy rosszabb, ugyanúgy jelen vannak és egyre fejlődik, mindenhol kevésbé van periférián ez a kultúra. Külföldön átlagosan nagyobb csoportot érnek el maguk a képregények, tekintve, hogy németül nagyon régóta nagyon sok képregényt kiadnak (pl. a mai napig találok képregényeket, amiket online angolul sehol nem lehet megtalálni az összes kötetét, hivatalosan nem jelent meg,de Németországban fut, kiadták és népszerű),de a magyarok is kezdik behozni ezt a lemaradást.

Van olyan alkotó/gyűjtő/cosplayes/szubkultúra tag, akit kifejezetten kedvelsz, odafigyelsz a tevékenységére, esetleg felnézel rá?
Nagyon sokan vannak ilyenek, hogy a kevésbé népszerűeket említsem Toherrys kezdett bedolgozni a Marvelnél, illetve a saját képregényeit régóta olvasom, illetve Reyhan egy német grafikus, akit szintén kedvelek. Cosplayes körökből egy dán párt említenék meg, akik szerintem nem kapnak elég figyelmet ők: TinYasuo és Shinjis.

img_0941.jpg

Képregény és film kapcsolata

A képregény történetéhez szorosan kapcsolódik a műfaj filmekben való megjelenése is. A képi megjelenítés művészisége és a filmek vizuális ábrázolása egyaránt inspirálják egymást, sikereiket egymásnak köszönhetik. Bár a film több embert ér el, az igazán elszántak visszanyúlnak az eredeti képregényekhez, először pusztán kíváncsiságból majd rajongókká válnak. Jó pár évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a képregény szubkultúra olyan jelentős méretű célközönséget foglaljon magába, hogy a filmkészítők felismerjék az ebben rejlő potenciált. Szerencsére megtörtént az áttörés, 1941-ben Marvel kapitány kalandjait egy szombat délelőtti sorozat formájában végre audiovizuális formátumban fogyaszthatták a rajongók (főleg gyerekek) és a laikusok is. Ebből jól kirajzolódik, hogy mennyi változáson kellett átesnie a képregényeknek, illetve az ebből készülő filmeknek, hogy eljuthasson odáig ahol most tart.Bosszúállók,Pókember, Batman, hogy csak a legismertebb filmes adaptációkat említsem. A kérdés az, hogy a hatalmas népszerűségnek örvendő szuperhős filmek folytatni tudják-e sikereiket vagy az Öngyilkos osztag (Suicide Squad) éles kritikáihoz hasonló lesz-e az általános velük kapcsolatban. A 444-en megjelenő 2014-es cikkben a következőket olvashatjuk, mellyel teljesen egyetértek. 

"...A szuperhős képregények előtt jelenleg két út áll: vagy megragadnak a jelenlegi állapotukban, sőt, egyenesen arra a szintre redukálódnak, amin már csak a felhasználható nyersanyagai lesznek a filmiparnak, és a művészi igényesség többé fel sem merül velük kapcsolatban, vagy megújulnak, és utánanyúlnak olyan olvasóknak is, akik már leszoktak az olvasásukról, vagy akik akár sosem olvasták korábban őket.Jól behatárolt, egyértelmű koncepciók mentén meghatározott sorozatok kellenek: olyanok, amik gyerekeknek szólnak, olyanok, amik nőknek, olyanok, amik gyereklelkű harmincasoknak (a mostaniak általában ilyenek- ezekből is kell, de nem CSAK ezekből kell), olyanok, amik a médium határait feszegetik, olyanok, amik fontos, érdekes és vitatott témákat érintenek- az eposzi akcióktól a vad vígjátékokon át az elgondolkodtató drámákig.A sötét, komor művektől, a kellemes,önfeledten szórakoztató darabokig. Olyan sorozatok kellenek, amikre felfigyel a nagyvilág is, nem csak a rajongók, és amikről hírt ad a New York Times (nem, nem gimmickre, nem "Superman halálára" gondolok). És egyikből sem kell húsz,de még tíz, vagy akár öt sem."

avengers_age_of_ultron_2015_movie-wide.jpg

Á.D.

Interjú Fekete Danival

Volt szerencsém interjút készíteni Fekete Dani képregényíróval és rajzolóval, akinek a munkásságát már az Egy akatsukis élete óta követem. A vele folytatott  beszélgetésemet az alábbiakban olvashatjátok. Daniról és a jelenleg futó, Széles Mosoly című képregényéről még  többet megtudhattok saját weboldalán http://www.szelesmosoly.hu  -n, illetve keressétek a Facebook-on is.  

  • image-1-2.jpgMióta foglalkozol képregényekkel? 
  • F.D.: Hmm Maga az alkotási folyamat?
  • Úgy mióta olvasol, gyűjtessz, mióta kerültek bele a képregények az életedbe?
  • F.D.: Ami így legelső alkalom eszembejut, mikor még 8 éves koromban kórházban voltam, akkor kaptam sorra a képregényeket, ilyen Spawn, Star Wars meg Pókember, stb. Akkor nagyon megtetszett.Viszont ilyen klasszikus gyűjtő sosem voltam,voltak ilyen gyűjtői szenvedélyeim, de a képregény az valahogy mindig kimaradt. Főleg, hogy hamar képbejött az online világ,ott meg értelem szerűen azt olvasom amit szeretnék , a manga dolgok húztak nagyon erre az érdeklődési pályára. A Naruto, azt nagyon sokáig olvastam, követtem a mangát évekig, most pedig a One piece-t, azt abszolút imádom. Annyi inspirációt ad,hogy valami eszméletlen.
  • És a mangával mikor kezdtél el kb foglalkozni?
  • F.D.: Azt mondja,hogy 2007 - 2008 környékén.
  • Aha Értem és Mikor kezdtél te bele a saját képregényeid írásába, rajzolásába, így az alkotói munkába?
  • F.D.: A jelenleg kiadott mű elkészítése az 2012 februárjában indult, 2012. február elsején készítettem el a legelső oldalt. Viszont már gimnáziumban is rengeteg olyan füzetem volt ami tele volt karakterkoncepciókkal.Annak idején ugye csináltam az Egy akatsukis életét azt 2008-tól 2011-ig. 
  • (arra emlékszem sok ismerősöm imádta) 
  • F.D.: Mai napig annyiszor visszahallom,nagyon durván mondják vissza az idézeteket. Ezt 2008-2011 között volt,  és már az alatt is rengetegszer csináltam a jelenlegi képregénynek a koncepcióit,mert már hosszú ideje terveztem. Az Egy akatsukis életénél egy kicsit kötött voltam, mert az egy paródia, egy meglévő alapanyagból kellett dolgoznom és már alig vártam, hogy valami olyat csináljak ami csak az enyém és bármit csinálhatok vele. 
  • És egyébként ezt a környezeted hogy fogadta?Mármint azt,hogy el kezdtél foglalkozni a képregényes szubkulturával, aztán,hogy el kezdtél alkotni is. Mondjuk családod, barátaid?
  • F.D.: Családom az nagyon befogadó típus, tehát mai napig mindenben támogatnak, már a legelső pillanattól kezdve. Támogatnak, meg ugye rengetegszer voltak szinkronhangok az Egy akatsukis életében. Anyummal mai napig nézek animéket, mangákat, a One Piece-t is vele szoktam nézni . Ja annak idején a Dragon Ball ment mindig anyummal leültünk délután időre pontosan és akkor néztük,meg nem is tudom mik voltak akkor pontosan Sailor Moon… 
  • (meg a Pokémon)
  • F.D.: Candy, Pokémon igen. 
  • (Candy hogy eltűnt)
  • F.D.: Volt az Ezüst nyíl, az volt a legelső animém, azért haragszok anyumra, fogalmam sincs mennyi idős voltam, olyan 6 éves talán, akkor nézette meg velem. És hát nem tudom, hogy nem esett le neki, hogy ez a vérben fetrengő kutyák a medvék ellen… 
  • (nem éppen kisgyereknek való)
  • F.D.: Még mai napig ha visszanézem kiráz a hideg a nosztalgiától, és ,hogy ööö hova akartam kilyukadni?
  • Hogy akkor befogadó a családod. És a barátaid? Ők is támogattak? vagy volt egy-két negatív hang?
  • F.D.: Szerencsére azért a barátaim is abszolút toleránsak voltak, hát azért mindig úgy válogattam meg a barátaimat. És,hogy sose volt olyan, hogy úristen miért csinálom ezt a hülyeséget, hanem inkább pont,hogy motivláltak. Persze voltak az érdekbarátok, akik azért jelentek meg, mert, hogy hú hát tegyél be szinkronhangnak meg ilyesmi…
  • Szóval így összességében nem volt így gondod, hogy mondjuk ellenezték vagy megszóltak volna? 
  • F.D.: Nem, abszolút nem. 
  • Hú, akkor szerencsés vagy!
  • F.D.:Igen, sőt egyébként gimiben osztálytársaimnak még fel is csillant a szeme, hogy ezt csinálom, egyet megnéztek és akkor folyton  cseszegettek, hogy mikor csinálom már a folytatást.Volt olyan, hogy még a házimat is megírták inkább, hogy otthon ne kelljen semmit csinálnom, hanem csináljam a sorozatot, úgyhogy abszolút szerencsés voltam ilyen szempontból.
  • Ez tényleg jó. És a jelenlegi munkádhoz mi adta az ötletet ,inspirációt? Az előbb említetted a One Piece-t, az volt csak, vagy még volt valami más is?
  • F.D.:  Én azt mondom,hogy mindenből szerzem az infókat, tehát mit tudom én egy 60% a filmekből, 40%-ban a való életből. Rengetegszer volt, olyan,hogy mentem suliba, buszon nézelődtem ki az ablakon ilyesmi. Nagyon megfigyelő típus vagyok és, hogy tényleg az embereknek a jellemét is nagyon szeretem beépíteni. Imádom az emberi jellemet, tehát annyi kiskapuja van meg rejtelme, hogy valami eszméletlen… (ühü) Tehát egy teljesen komplett összerakott rendszer, úgyhogy tényleg minden adja nekem az inspirációt, mindent szeretek beépíteni.
  • Ez szuper! És volt vagy van-e egyáltalán olyan meghatározó alak az életedben aki hatással van  vagy volt így az alkotásodra?vagy annyira támogatott, hajtott,hogy még  jobban nyomattad ,hogy rajzolnom kell, csinálnom kell,nekem ez az utam? Tulajdonképpen volt-e egy “mozgatórugód”?
  • F.D.: Érdekes dolog számomra, fogalmam sincs ennek mi lehet a háttere, de nekem sosem volt művészi példaképem.Tehát, hogy én sose akartam azt, hogy X meg Y milyen jól csinálta a művét, akkor én is olyat akarok csinálni. Van a One Piece, imádom, de sose szeretném úgy csinálni ,hogy ahhoz hasonlóan feleljek meg, hanem inkább az ottani ötleteket formálom át az enyémre. Ez tényleg inspiráció és nem akarom plagizálni ezeket a dolgokat. Inkább az, hogy beépítek… Inkább különböző életterületeken voltak példaképeim.
  • Értem.
  • F.D.: Szóval nem nagyon volt. Főleg azért sem, mert  azt végképp utálom mikor erőszakkal próbálják megmondani, hogy figyelj ezt így meg úgy meg amúgy. Lehet emiatt is rögzült ez belém, hogy nem igazán szeretném, hogy más művére hasonlítson az enyém.
  • Mondjuk én ebben egyetértek Veled. Szóval szerintem sokkal jobb, hogy így saját magad vagy és nem pedig valaki formál.
  • F.D.:Ugye? Így sokkal inkább a tiéd lesz az alkotásod.
  • Igen, egyetértek. És azt kérdeztem már, de akkor a Széles Mosolyhoz az inspiráció a One Piece volt főleg?
  • F.D. : Ha jól emlékszem teljesen az elején nem, ott inkább kicsit a Naruto volt meg még nem is tudom mik mentek még akkoriban. Így amikor el kezdtem csinálni a képregényt és visszatekintettem, akkor jöttem rá, hogy az X-men meglepő módon inspirálta így tudat alatt, mert rengeteg karaktert visszalátok benne a későbbiek során. Akkor a Star Wars ilyeneket tudnék mondani. Nem tudom. One Piece, Star Wars , X-men. Leginkább ezt mondanám.
  • Ühüm.Értem. És hogyan jött a címe?
  • F.D.: Ezen nagyon sokat gondolkoztam. Érdekes módon az Egy akatsukis életénél jött az ötlet,hogy mi legyen a címe, viszont itt már nehéz volt. Ilyen abszurd dolgok is voltak,hogy Smiley Osztag meg Mosolypofa… Nagyon szeretek önirozálni a műveimben, és hát direkt nem akartam olyan címet ami erőt sugároz,hanem ami inkább olyan, ami olyan szinten lazaságot, bénaságot sugalljon.. Egyébként a címe is azért lett például rózsaszín…Egy az,hogy felkapja rá a fejét az ember, hogy hát ez szokatlan, kettő az, hogy ez sugallja, hogy ez komolytalan. Ugye nem abban az értelemben komolytalan, hogy ezen széjjel fogod hahotázni magad, hanem,hogy nem kell vérkomolyan venni, hanem ez egy könnyed dolog. 
  • Ez jó.  És  van-e kedvenc karaktered, vagy tudsz-e valamelyikkel azonosulni?
  • F.D.: Érdekes módon talán az egyik női karakteremet mondanám kedvenc karakternek, Ladyt.
  • Én rászavaztam a honlapon, nekem is ő  akedvenc karakterem
  • F.D.:Egyébként őt nagyon sokan szeretik, sok pozitív visszajelzést kapok, de egyenlőre az Alpha az abszolút favorit…
  • Igen ,azt néztem. Megnéztem a szavazás állását és láttam,hogy Alpha utána jött Lady és így umm nem sokkal van lemaradva... 
  • F.D.:Igen, igen és nekem ez fura, lehet, azért, mert az Alpha az nagyon hasonlít rám, és azért sem a kedvencem. Lady-ben ugye azt látom, hogy egy teljesen más jellem és nagyon szeretek olyannal dolgozni, hogy milyen lenne ,ha én is olyan lennék. Valószínűleg nem ilyen. Meg azért valószínűleg így a vonzalom is , a kémiai, ha mondhatom ezt kémiai vonzalom az ellentétes nemű karakterem irányába .És mondom a potenciál miatt is szeretem nagyon. Én rengeteg potenciált látok a karakterében.
  • Igen. Változtatnál-e valamit az alkotásaidon? Vagy van-e valami  amit másképp csinálnál, mint ahogyan már csináltad?
  • F.D.: Olyan szempontból nem csinálnék máshogyan,hogy hogyha mit tudomén a legelső fejezetben ki kéne javítanom valamit, vagy ilyesmi, akkor azt mondanám,hogy nem. Nem, az maradjon úgy,mert soha többé nem akarok ahhoz nyúlni, örülök,hogy eljutottam idáig. Iszonyat lusta ember vagyok és azért is választottam egyébként alakváltó világot, mert gyűlölök egy dolgot 100x lerajzolni. Ezért is váltják egymást a ruháik, stb. Meg, mint ahogy mondtam, hogy nem szeretem vérkomolyan venni a dolgot, még kicsit talán szándékosan is szoktam bakikat ejteni. Tehát,hogyha épp megrajzolok egy panelt,már épp csak befejeztem és látok rajta egy kis pici hibát, akkor úgy vagyok vele az legyen benne, mert ez is azt sugallja, hogy mindenki tud hibázni. Ez teljesen benne van a pakliban,hogy bárkinek lehet bármiben hibája és utána ezt is egy ilyen kis mondanvialónak próbáltam belerakni.. És talán az ami nagyon zavar  a nevek…
  • Igen? 
  • F.D.: Amikor elkezdtem kicsit még angolosabb volt.  Példáié az Alpha, hogy még az is ph -val is van írva, meg Lady, Pyro , stb. Most már ahogy haladok tovább a sztoriban, egyre több a magyar név. Nagyon imádom a magyar nyelvet, kifejezés módját, szinonímákat, stb. Akkor már inkább a neveken szeretnék változtatni. 
  • Ez érdekes. És magadat, mint alkotó hogyan definiálnád? 
  • F.D.: Húúha. Próbálj nekem légyszi kicsit alkategóriákat mondani, hogy hogyan definiáljam magam, mik szerint,mert magamról nehezen  beszélek. 
  • Tehát mondjuk te az a típus vagy aki elvonul a kis elefántcsonttoronyba és te ott vagy tudod ez a tipikus művész. Én vaygok a művész, el a világomban…
  • F.D.: Az elfogult művész?Befordult vagy nem is tudom milyen szót szoktak rá mondani..
  • Igen
  • F.D.: Ez egy nagyon jó kérdés. Ezt azért nem sűrűn szoktam megkapni. Ha az alkotási folyamatot nézem, akkor nagyon muszáj teljesen kikapcsolnom a külvilágot. Tehát még megvan a szokásos pózom is, hogy hogy rajzolok, fel a lábat az asztalra, zene be és akkor ne szóljon hozzám senki. Viszont ez egy nagyon széles skálájú válasz lenne, próbálom rövidre fogni. Azt is mondhatnám,hogy mennyire hat rám a külvilág, hogy beleszólhatnak-e… Azt szeretem, hogy ha elmondják őszintén a negatív véleményt …
  • ühüm
  • F.D.: … Mert értelem szerűen ugye abból tanulok, de azt utálom amikor kioktatnak ,gyűlölöm. És azért összességben azt mondanám, hogy befogadó alkotó vagyok. Engedek a nézői, olvasói véleményeknek is. Így tudnám definiálni magamat.
  • Értem. És akkor ezt már megtudtam, hogy gyűjtessz-e képregényeket. Akkor azt mondtad, hogy nem vagy gyűjtő.
  • F.D.: Hát ö minimális  gyűjtő vagyok. 
  • Minimális? 
  • F.D.:  Azért egy-kettő dolog van. Ugye sok magyar képregényes ismerősöm van, tehát már csak így gesztusból szoktam megvenni egy-egy darabjukat, de annyira nem vagyok gyűjtő. Tényleg sajnos úgy nőttem fel, hogy az online világ, megszoktam azt, hogy online el tudok olvasni dolgokat, ha azt mondhatom, akkor online gyűjtő vagyok . A Naruto mangákat anno mindig letöltögettem és az egész kollekció megvolt a gépemen, de ennyire vagyok gyűjtő. 
  • Ismerős. Jársz -e képregényes eseményekre? Hogyha igen, akkor milyen gyakran és akkor melyikekre? 
  • F.D.: Most már ott tartok, hogy szinte mindegyikre. Konkrétan a március, április abból állt, hogy minden hétvégém be volt táblázva ezek miatt. A Mondocon az a legalapvetőbb, arra mindig megyek, de most már inkább a Képregénybörze, Képregényfesztivál.. Akkor vidéken is nagyon sok szokott lenni. Volt olyan, hogy elhívtak ilyen klubdélutánra vagy nem is tudom mit mondjak, ilyesmi. Suliknak voltak ilyen animés klub délutánjaik azokra elhívtak. Vannak ilyenek, Animepiac… Nagyon sok van mostanában.
  • Ez a KomPót!
  • F.D.: Igen, az az! 
  • Meg láttam a Corvinba zárt szellem meg ilyen eventjei…
  • F.D.:Igen, az is rengeteg van. Tényleg most már annyira beépült az animeszubkultúra,hogy brutál sok van. Már kb. válogatnom kell, hogy mire menjek.Meg most egybéként a connal egy időben van a Szombathelyen is. 
  • Megy ugye a PlayIT-kre is  azért már kimennek animések, képregényesek, már ez isígy, a gamerek meg képregényesek kezdenek összeforrni 
  • F.D.: Igen , igen  Meg conon is egyre több a gamer.
  • Mennyire vagy jelen a közösségi médiában? Azt tudom, hogy van egy Facebok oldalad, de például Instagram, Twitter, Snapchat, ilyenek?
  • F.D.: Azért nem szeretem a sok ilyen oldalt, mert rengeteg munka van velük. Például van egy Youtube csatornám is, és azt olyan szinen nem szoktam töltögetni… Örülök, hogy már csak a Facebook oldalra van időm,úgyhogy egyenlőre csak így a Facebook oldallal vagyok úgy, hogy  na ottprezentálok mindent. Meg amúgy az is szerintem a keménymag, így az emberek nagy része leginkább Facebook-on szokott körülnézni.
  • Meg ugye most a csoportot kibővítetted, hogy lett egy ilyen nyilvános oldal is.
  • F.D.:Igen, igen, igen.
  • Meg azt írtad is, hogy ide fogod majd inkább töltögetni a dolgokat
  • F.D.:Hát egy jó ideje már megy ez az oldal. Viszont ki kéne terjeszteni egyéb irányba. Ez a konkrét weboldal is egy éve van csak. Mert sokan mondták, hogy mégis legyen egy weboldal, ahol fent van minden. Tehát abszolút a Facebookban látom a jövőt, mert kell az impulzus az emberekkel, hogy reagálhassanak, hogy ő ezt szeretné vagy a vélemény, kell az ide-oda passz, a kommunikáció az olvasók között. Úgyhogy a Facebook...
  • Facebook, Értem. És egyébként a Facebook  mennyit tesz hozzá az ismertséged növeléséhez? Hogy vetted észre ,hogy mióta mondjuk fent vagy Facebook-on növekedett a rajongó táborod? Jobb lett a kapcsolatod a rajongókkal? Vagy igazából annyit nem tett hozzá, hogy mondjuk ilyen számottevő legyen. 
  • F.D.: De, szerintem nagyon sokat tesz hozzá. Jó mondjuk csak nagyjából tudom belőni, mert azért rengeteg rajongónak nem tudom megmondani az eredetét, hogy honnan miképp indult. Nagyon sokan vannak olyanok, akik mintha teljesen el lennének zárkózva a Facebook-tól. Volt olyan emberke, aki nyáron vagy nem is talán karácsonykor jött oda hozzám, hogy mi a Leo és Elton, mert nem ismerte, pedig tavaly március 26-én jött ki. Mert, hogy Ő imádta az Egy akatsukis életét, végig nézte, és,hogy erről nem hallott meg minden. Szóval vannak olyanok, akik abszolút el is vannak zárkózva ettől a Facebook világtól…Azt sem tudom honnan hallják meg ,hogy ha van valami. Úgyhogy nagyon vegyes. Hát szerintem hogyha be kéne lőnöm számokkal, akkor azt mondanám,hogy 60-65% az, aki a neten szerezte meg az információt a Széles Mosollyal kapcsolatban vagy ilyesmi, és van a maradék az a 35-40, aki meg így conokon vesz észre dolgokat. 
  • Értem. És milyen egyébként a kapcsolatod a rajongóiddal? Abszolút pozitív vagy nem tudom voltak konfliktusok? Vagy mennyire vagy nyitott feléjük?
  • F.D.: Ez egy nagyon rossz pontom, hogy brutálisan nyitott vagyok feléjük. Kicsit már túl toleráns ember vagyok. Tényleg aranyosak amikor odajönnek, érdeklődnek meg stb., de elfelejtik, hogy nekem ez munka.
  • Igen.
  • F.D.: Van rengeteg olyan emberke aki úgy jön oda, hogy  mond két szót megáll és várja ,hogy történjen valami, és van olyan, hogy fél con napot ott tölti a pultom mellett, hogy várja,hogy beszéljünk,csináljuk ezt, csináljuk azt , közös kép, stb. És hát sajnos ez így nem megy, mert egy az, hogy eltömíti a forgalmat, kettő az hogy tényleg nem tudok mindig mindenkire figyelni…
  • Igen, igen , igen…
  • F.D.:… Másik meg az, hogy nem is tudom lassan 10 éve járok már a conra,így rengeteg olyan ismerősöm lett már conon, akikkel csak ott tudok találkozni. Néha azért velük is szeretnék váltani egy-két szót .
  • Persze, ez érthető
  • F.D.:…úgyhogy én irányomból pozitív, tehát nagyon ritkán nagyon ritkán szoktam azt mutatni, hogy menj innen légyszives. Sajnos vannak olyanok, akik kihozzák belőlem. Nagyon sok a pofátlan ember. Egy konkrét rossz példát, tudok -e mondani, hát ez az érdekbarátok sajnos . Az Egy akatsukis életét is emiatt hagytam abba, hogy volt egy nagyon nagy törésem.
  • És kb. mekkora a rajongó táborod? Be tudod-e saccolni esetleg?
  • F.D.: Annak idején, amikor az Egy akatsukis életének a csúcsán voltam, volt egy blogom és az mérte a dolgot, akkor volt ö 600 valahány ezres a blogon a látogatottság, 680 valami. Viszont nem tudom azóta stagnál-e ,vagy csökkent vagy nőtt. A Facebook like-ok alapján nagyon nehéz belőni, az nagyon kevés, 1000 -1000 valamennyi és logikus is, ami az online ingyen van naná, hogy sokkal könnyebben rákap az ember… Így viszont mivel ezt meg kell vásárolni jóval kisebb a rajongótábora is,mert ugye aki nem veszi meg az nem is nagyon ismeri
  • Igen.
  • F.D.:  Facebookon meg csak olyan dolgok vannak, amik ilyen kis morzsa, azzal meg nem igazán lehet lekötni az embert. Nem tudom,hogy most úgy mi van. Meg nagyon sok embertől hallom, hogy mit tudom én egy hónapja kezdte el megnézni az Egy akatsukis életét, akkor ismerte csak meg, most szerette meg… A csúcsán így egy félmilliós nézettség biztos volt nem tudom hogy most…
  • Szerintem még megvan,mert még a régiek is szeretik, ebben biztos vagyok. Magamból indulok ki. Meg nekem még van még barátom aki így mondja meg hoz fel, emlékszem ,hogy betett pont volt csoporttársam Az egy akatsukis életéből  emlékszem vizsgaidőszakokra nekünk is így volt meg japán szakon bejött. 
  • F.D.: Az ilyeneket jó mindig hallani. Ó még hogyha annyit hozzátehetek egy rövidke kis sztori, tavaly nem tavalyelőtt születésnapomra írt Facebook-on egy leányzó, hogy Boldog születésnapot, nagyon hosszan, hogy szereti az Egy akatsukis életét ilyesmi. Gyanús volt, hogy nagyon csúnyán írt, alig lehetett kibelezni, hogy miről van szó.. Leesett, hogy ez Google Translate-tel van fordítva…
  • Azta! 
  • F.D.:És megnéztem a leányzót, hogy tartózkodási hely Mexikó …Utána kérdeztem,hogy micsoda. És kiderült, hogy első pár rész le lett fordítva angolra , hogy felirattal el kezdte nézni, megszerette és innentől kezdve magának fordította le. Nem tudott semmit magyarul csak Google Translate-tal próbálta értelmezni.. Annyira megszerette,hogy felvette velem a kapcsolatot…
  • Dejó!
  • F.D.: Ez így nagyon durva amikor elmondhatom magamról, hogy Mexikóban van rajongóm
  • Vagy lehet nem is egy! 
  • F.D.: Ja igen, tehát még vagizott is kint,hogy velem beszélget, akkor valszeg többen is vannak! Azóta egyébként Oroszországból is írt valaki tök ezzel a hasonló dologgal, úgyhogy nagyon durva az ilyenért azért tényleg nagyon örülök.
  • Azt elhiszem erre büszke lehetsz. És külföldi rendezvényeken vettél már részt? Ha nem, akkor tervezed-e?
  • F.D.: Még nem vettem részt. Először mindenképp szeretném lefordítani , valószínüleg az angol lenne a logikus. Pont egy hete, két hete egy jó barátom lefordította az első fejezetet angolra, az el is érhető , majd kint lesz Facebook oldalon is a linkje. Sőt már Facebookon kint van a linkje, a weboldalra majd ki lesz rakva. És,hogy vagy az a terv, hogy havonta egy olyan két fejezet le lesz fordítva angolra és fel lesz töltve. Vagy az,hogy most csak így az első fel lett rakva megnézni milyen a reakció a külföldi embereket illetően. Eddig pozitív. És akkor, hogy ha kialakul külfödlnön is egy minimális rajongótábor, akkor nyomtatni és menni ki külföldre is. és akkor ott is árulni..
  • És így Anglia, Franciaország vagy mondjuk Londonban a Hyper Japan az elég nagy és nagyon sokan mennek a párizsi conra meg a bécsire.
  • F.D.: Igen, azt még nem tudom melyik lenne az ideális. Igen a bécsi.. Azt mindig mondják,hogy az eléggé komoly. Szerintem az lesz így az első con ami be lesz véve, és akkor megnézzük,hogy ott mi a helyzet. 
  • Hajrá! És dolgoztál -e már együtt más alkotókkal vagy mindig csak egyedül alkottad meg a képregényeket? 
  • F.D.: Egy rohadék vagyok és utálok csapatban dolgozni, gyűlölök . Hát nem is tudom sokkal jobb az amikor nincs kerete a fantáziámnak, hanem hogy tud szárnyalni. Mégha egy nagyon jó csapatban is vagyok, az akkoris teljesen más …
  • Korlátoz..
  • F.D.: Igen. Meg hát alkalmazkodni kelll a másikhoz és akkor az már nem az enyém lesz. Van egy ismerősöm, Pádár Ádám, Ő csinálja  pl Busó képregényt, az Epicline magazinnak egy mérföldköve az illető és ő szokott mindig kérlelgetni egy közös kiadványt. Most jött ki neki például a CSKA nevezetű képregény, ilyen macska antológia, abba is könyörgött,hogy én is csináljak egy macskás sztorit. Aztán végülis szerettem volna, de végülis hülye voltam és nem. Nem tudom tényleg rossz függni másoktól,hogy ha ilyen téma van. Azért szeretem megtartani hobbinak ezt a dolgot, nem azt,hogy vérkomoly munka. Egyébként nem is nagyon szeretném,sokan cseszegetnek azzal,hogy miért nem helyezkedek el grafikusi munkában vagy ilyesmi. És azért nem, mert félek, hogy akkor megutálnám a rajzolást. Teljesen más amikor úgy dolgozom ,hogy rendelésre, stb. , mint amikor azt rajzolom amit szeretném…
  • Igen..Meg lehet  egy cég grafikusaként tényleg megutálnád meg el is veszne az alkotói motivációd, nem is tudom egyéniséged,mert ott ugye annyira szabvány van. Szóval ezt teljesen megértem.
  • F.D.: Igen, igen. Egyébként ritkán szoktam is csinálni rendelésre rajzot,mert  nagyon utálom. Most pont Oscar-on ismerkedtem meg egy emberkével , aki megkért, hogy rajzoljam le Őt és a feleségét. És külön megkért, hogy karikatúra legyen. Karikatúra. Jó, de akkor készüljön fel,hogy az csúnya lesz, mert a karikatúrának az a lényege, hogy nem szép az emberke. Oké. Megcsináltam,elküldtem neki azt mondta hú, nagyon jó. Másnap ír, hogy felesége kéri,hogy lehetne -e kisebb az álla, lehetne-e kisebb az arccsontja, lejjebb hozom-e a haját a homlokán, úgyhogy na az ilyeneket miatt nem szeretném csinálni az  ilyeneket.
  • Megértem. És mi a véleményed a hazai képregényes szubkultúráról? És ezt összevetnéd a külföldivel, akkor mit gondolsz, mit mondanál? 
  • F.D.: Azt mondom, hogy fellendülő a magyar képregényes szubkultúra. Amikor én ezt elkezdtem csinálni sokan szkeptikusak voltak a laikus emberek, hogy ó hát de Magyarországon nincs ilyen, hogy képregényes szubkultúra, meg ez nem úgy megy és egyébként…De! Nagyon sok képregényes van, érdemes kinézni ilyen képregénybörzékre. Ott is annyi alkotó megfordul, csak,hogy mivel kis ország,kisebb is a hírnevük, stb. Az alapvető nézeteket tekintve nagyon sok képregényes alkotó van, vagy erősítik a szubkutlúrát.Nehéz összehasonlítani a külföldiekkel,mert ott tényleg az,hogy nagy ország, sokkal nagyobb lehetőségek is. Úgyhogy szerintem a lehetőségekhez mérten ez egy teljesen virágzó szubkultúra. 
  • Értem. És van-e olyan alkotó, gyűjtő vagy tag akit kifejezetten kedvelsz? Mondjuk ahogy említetted a barátodat, vagy másik képregényrajzoló, történetíró ilyenre gondolok. 
  • F.D.: Korábban mondtam,hogy nincs példaképem  Viszont aki megközelíti a példaképi státuszt ,az Molnár Gábor. Ő is szintén az Epicline-nak egyik fő karaktere. És szokott csinálni külön alkotásokat is. Például A munka gyümölcse nevezetű képregény, ami agarakkal foglalkozik, Pádár Ádámmal csinálták. Ádám volt az írója, Gábor a rajzolója. Brutál szépen rajzol és olyan szinten apró, kis precíz részletekkel dolgozik, hogy valami eszméletlen. Őt tudnám így gonosz vagyok egyetlen emberként kiemelni,hogy nagyon jól csinálja a dolgát. Egy az,hogy nagyon fogyasztható amit csinál, mert  a magyar képregényeseknél megfigyeltem, hogy az elvontság az nagyon megvan. Tehát az alkotói szubjektivitás, amikor , hogy nem azt akarom, hogy az olvasónak alkossak, hanem elvárom,hogy az olvasó ismerjen meg engem, szeresse meg azt amit én csinálok, tehát ez van meg a magyar képregényesek között. És a Gábornál meg abszolút az van,hogy Ő a köznek csinálja ez. Benne van a szeretete a képregény iránt, de akkoris …
  • Látod,hogy így a háttérben van igazábólés tényleg csak így a munkája van. 
  • F.D.: Nagyon fogyasztható… 
  • És akkor így válaszoltál is egyben az utolsó kérdésemre, hogy van-e példaképed? De akkor Őt lehet így elmondani? 
  • F.D.: Őt sem feltétlen példaképnek mondanám, mert a példakép az, aki mindig előttem áll,hogy na én ilyen akarok lenni. Én inkább úgy mondanám, hogy a Gábor a megfelelő kiindulási pont. Hogyha valaki képregényt akar csinálni, akkor azt mondom, hogy figyeljen rá,mert Ő jól csinálja azt amit csinál.
  • Értem. És attól,hogy Neked nincs más csak a Facebook, úgy értem nincs Instagramod ilyenek.Te követsz valakit így a képregényes szubkultúrából ezeken a közösségi média platformokon? 
  • F.D.: So-so. Igen. Az Epicline-t követem, a Gábort, Páldit. Ez is így gesztusból leginkább, mert ők egyébként nagyon lassan dolgoznak. 
  • Külföldiekkel tartod esetleg a kapcsolatot? Külföldi képregény rajzolókkal, történetírókkal?
  • F.D.: Sajnos nem. Nem nagyon volt még rá lehetőségem, hogy megismerkedjek akár egy-kettővel is. ..
  • Értem.
  • F.D.: Egy ilyen érdekességnek benyögöm, hogy a képregényembe elkezdtem belerakni valós személyekről másolt karaktereket. Már, hogy inspirált. Elsőre James Franco. Nem tudom mond-e valamit…
  • Igen.
  • F.D.: Róla mintáztam a Franco nevű karakteremet,és így azon gondolkoztam,hogy felveszem vele a kapcsolatot csak hát az nem úgy megy. Facebookon nem lehet így írni neki , e-mail címe sincs nagyon ami konkrétan hozzá jut, ezért kicsit fájó pont volt,mert nagyon szívesen .
  • Értem. Esetleg a Twitter az, amit néha kézbe vesz Ő is asszem .Lehet azt kéne megnézned.
  • F.D.:Ahaa,köszönöm.
  •  Én köszönöm még egyszer  az interjút! 

Barta-Eke Virág

image-1.jpg

 

34. Képregény börze

A 2017-es év első nagyobb képregényes eseményére márciusban került sor a tavaszi 34. képregényes börze keretein belül. A képregények mellett megtalálhatóak voltak a Star Wars, Trónok harca, Overwatch, Witcher, Walking Dead stb. köthető tárgyak, pólók, figurák, poszterek is. Az eseményen egyaránt részt vettek a rajongók, gyűjtők, cosplayerek, illetve a különböző, szubkultúrához köthető újságok, magazinok szerkesztőségi tagjai.htjzkui.jpg

A képregények közül kiemelkedett a Kingpin kiadó nevéhez köthető Old Man Logan képregény, aminek az időzítése tökéletesre sikerült, hiszen a mozikban a Logan (magyar fordításban elég béna: Logan-Farkas) című film nagy népszerűségnek örvendett, aminek köszönhetően rengetegen voltak rá kíváncsiak. Ennek fényében nem csoda, hogy az esemény végére (sőt már az elején) minden képregény elfogyott belőle. A több, mint 20 kiadó és számtalan magánértékesítő kínálata bőven elegendő volt ahhoz, hogy a látogatók figyelmét fenntartsa és több órán át lekösse. Az árakat tekintve, ahogy az várható volt,az egészen olcsóak (500-800 Ft) mellett megjelentek a horribilis összegekért kínált termékek is, nincs ebben semmi furcsaság. Összességében elmondható, hogy nagyon jó hangulatú összejövetel volt, érdemes legközelebb is utunkba ejtenünk, aki pedig lemaradt volna legközelebb készüljön előre, megéri. Addig is a következő képregényes esemény a 13. Budapesti Nemzetközi Képregényfesztivál, ott tali! 

rtzuiop.jpg

Á.D.

Corvinba zárt szellem

 Az esemény

 2017.április 1-én és 2-án a Ghost in the Shell azaz a Páncélba zárt szellem premierjekor a Corvin moziban anime és manga hétvégét tartottak „Corvinba zárt szellem” névvel. Az eseménnyel egy kicsit az animeconok hangulatát akarták visszaadni, mert voltak cosplayerek, árusok, conokon megszokott játékok.
Kint voltak többek között, árusítóként, a Geekstore, , Fekete Dániel a Széles Mosoly képregény írója, Epicline magazin, cosplay.hu stb. Voltak gamerek, kivonult a Barcraft bár is. Ugyanakkor lehetett egy jót táncolni a Just Dance táncpárbaj játék csoportjával vagy épp egy képet készíteni valamelyik cosplayerrel.
Akik ellátogattak kipróbálhattak különféle játékokat a Just Dance –n kívül, jelen esetben PlayStation vagy PC játékokat, vásárolhattak a képregényeken kívül különböző figurákat, nem csak akció, de a most különösen népszerű PoP figurákból is szép felhozatal volt. Ezen felül egyéb fan cuccokat is, mint például kulcstartók, pénztárcák, ruhaneműk, extrém sminkek, plüssök, pendrive-ok stb. Valamint megkóstolhattak japán édességeket, mint a mochi, pocky, japán cukorkák.

Az eseményre a belépés ingyenes volt, így aki a filmet nem a Corvin moziban nézte meg az is részt vehetett akár egy táncpárbajban vagy készíthetett egy képet cosplayerekkel.

 Hogy jön a képbe a képregényes szubkultúrához?

ghostintheshell.jpgAzon túl, hogy az eseményen részt vettek magyar képregény és manga alkotók és fanok a hollywoodi film alapja is egy kultikus manga a Ghost in the Shell.  Az amerikai filmnek Shirou Masamune 1989 és 1991 között megjelent cyberpunk mangája, illetve az ebből készült anime adja az alapját. A Ghost in the Shell napjainkig az egyik leghíresebb manga és anime, sokak az Akira mellett ezen keresztül kerültek bele ebbe a szubkultúrába, ez által ismerték meg a mangákat, animéket. Így tehát nem meglepő, hogy ebből készítettek egy amerikai adaptációt is.

A történetet nem szeretném lespoilerezni, ezért csak röviden. A nem túl távoli jövőben, a negyedik világháború után járunk. Ezt a világot már kiterjedt virtuális tér hálózza be, a kibertechnika nagyon fejlett, a kiborgok jelenléte teljesen hétköznapi dolog. A főszereplő Kusanagi Motoko őrnagy, partnere Batou, akik a 9-es szekció tisztei. Az Őrnagy kiborg, társa ember, de már módosításokkal és egy hírhedt hackerre vadásznak.
Az amerikai film a hangsúlyt az Őrnagyra helyezi, legfőképp a múltjára, hogy meg tudja ki is Ő és mi történt vele. A főszerepben Scarlett Johansson van, Batou-t Pilou Asbaek játsza. Aramaki-t Takeshi Kitano alakítja. Őszintén szólva először Takeshi Kitano-t leszámítva nem voltam elragadtatva a cast-tól, de kellemesen csalódtam. Sőt magától a filmtől is féltem kicsit, hogy tönkreteszik ezt a kultikus animét. Többen néztük meg, mind egyetértettünk abban (még én is), hogy nem volt rossz, lehetett volna rosszabb is. Nekem nagyon fura volt, hogy csak Kitano beszélt japánul, de még ettől is eltekintettem a végére.

A filmet ajánlom mindenkinek (az animét jobban) és érdemes a Corvin mozi oldalát figyelni, mert számos ilyen eseményt rendeznek, amelyekre véleményem szerint érdemes ellátogatni.   

Barta-Eke Virág

img_8423.JPG

MONDOCON egy insider szemével

 A con napja

2017.április 22-én és 23-án került megrendezésre a tavaszi MONDOCON a HUNGEXPO-n.  Ez a hétvége is úgy indult, mint a többi: korán keltem, késett a buszom, a metrón pedig k-popperekbe botlottam, mindenféle karakterbe és együtt utaztam Havas Jonnal. Lacival a Pillangó utcánál találkoztunk, nagy tömeg volt, mert általában mindenki itt szedi össze az ismerőseit és együtt sétálnak be az Expo térre.

Immáron sokadik alkalommal rendezik meg az EXPO területén a con-t, ez most sem volt másképp. Annyi változás volt csupán egy másik rendezvény miatt, hogy a jól megszokott EXPO téri bejárat helyett a mellette lévő kapuknál kellett bemenni és más csarnokokban voltak a programok, mint általában. Sajnos a korábbi napok időjárása nem igazán kedvezett a connak, így a szabadban nem voltak felállítva árusítóhelyek, se a jól megszokott Amai teaház kertje is az egyik csarnokban kapott helyet.  Ez azonban semmit nem nyomott a con hangulatán és szombat délelőtt 10 órakor már rengetegen voltak, s a bejáratnál az úgynevezett helyben vásárló sor is kígyózott.

 FREE HUG és Yaoi

 Ahogy beléptünk egyből láttunk FREE HUG táblásokat, a con nagyon jó hely az ölelkezésre, nem is tudom most hány embert öleltem meg, de ez az egyik legjobb része. Már kint és bent is láttunk például Yaoi fanokat, így Lacinak tartottam egy gyors talpalót mi mit jelent vagy épp ki miért abban a ruhában van.  Mivel most volt először az eseményen igyekeztem úgy magyarázni, hogy könnyen érthető legyen, valamint a cosplayerek és játékok esetében pontosan bemutatni a karaktert, hogy mi a különbség a craftmanship és a performance között stb. stb.

Barátok

Bent találkoztunk barátnőmmel, Ő nagyon lelkes volt és már kora reggel nyitásra kiment, összefutottunk cosplayes barátaimmal, akiket utána elhagytam, sajnos ez a népszerűség átka.  A cosplay verseny eredményhirdetését én már nem vártam meg, azonban később Facebook-on megtudtam, hogy ismerőseim nyertek, illetve közönségdíjasok lettek. A Japán alapítvány pultjánál találkoztam kedves japán tanárommal is, aki az alapítvány által szervezett japán nyelvi kvízt és játékokat vezette. 

Cospalyerek, gamerek, s mi egy más

Ami a con-os felhozatalt illeti minden a szokásos volt. Rengeteg cosplayes, gamer, k-pop, j-pop, j-rock fan volt, az árusító standok előtt óriási tömeg, de ugyanezt el lehet mondani a játékokról és az előadásokról is.


Teltház volt az AMV vetítés és a cosplay verseny alatt, a gamer előadások és bemutatóknál, valamint a Japán alapítvány nyelvleckéinél is.

Ami az AMV-ket és a cosplayeket illeti, meglepően jók voltak. Sokat nevettem az AMV-ken, nagyon ötletesek voltak. Con után barátnőmmel azzal töltöttük az időt, hogy azt kutattuk neten ki csinálhatta és mi az AMV címe.  A verseny győzteseit a MONDOCON oldalára is kiteszik ez sokszor megkönnyíti a fanok dolgát.

img_8428.JPGA cosplayerek között is voltak újdonságok, nem meglepő módon rengeteg Yuri!!! On Ice cosplayer volt, hiszen ezt az animét iszonyatosan hype-olják. Én ugyan nem láttam, de barátnőm is imádja, vett kitűzőket az Odango standjánál és nem tudom hány Yuri!!! On Ice cosplayerrel készített fényképet.
Engem meglepett, hogy kevés NARUTO cosplayer volt, Bleach pedig talán egy se, ez nekem fura hiszen éveken át Dunát lehetett rekeszteni velük. Sok olyan cosplayt is láttam, amit előző conokon még soha, ebből egyik a korábban említett cosplayer barátaim közül az egyik tesójáé volt, aki a Galaxis Őrzőiből Mordályként (Rocket) jelent meg a conon.
 Ami furcsaság volt, hogy leszámítva az egy-két Jon Snow-t, akivel utaztam vagy a conon láttam, most nem találkoztam kint a Game of Thrones cosplayes csapatával és a Star Wars-osokkal sem. Harry Potter cosplayerekből többet láttam és a legutolsó film szereplői, mint például Newt-ot vagy Percival Graves-t. Viszont a Gyűrűk Ura rajongók kint voltak és népszerűsítették is a májusban megrendezésre kerülő Középfölde fesztivált. Ezen felül gyönyörű kellékeket is hoztak bemutatásra, mint például sisakok, fegyverek, de a legngyobb durranás a működő vulkán volt. Azzal rengeteg ember készített fotót.
Személy szerint az én kedvencem a TOTORO cosplayer volt, elnyerte a szívem, mert számomra az egyik legkedvesebb karakter, csináltam is róla vagy száz képet (ha nem többet).

 

ALPACAS, ALPACAS EVERYWHERE 

Az árusítóstandokon is voltak fan cuccok, bögrék, kulcstartók, pénztárcák, kellékek, plüssök stb. A Holdfényteam plüss alpacassoi ismét az egyik legnépszerűbb termékek voltak a conon, most is rengeteget hoztak belőle, de nem csoda alpacákból sosem elég. Nekem is van (nem is egy), de minden conon beszerzek egyet. Az az érdekes, hogy mindig tudnak újat hozni belőlük, ami az előtt nem volt és túl aranyosak ahhoz, hogy az ember lánya ott hagyja őket a polcon szomorkodni.
Rengeteg manga, figura, póló, táska, plüss, kulcstartó, pénztárca stb. volt szinte lehetetlen felsorolni, hog az egyes boltok és árusítók mennyi mindent hoznak ki ezekere a rendezvényekre.

Az Artist Valley-nál találkoztunk Fekete Danival is a Széles Mosoly képregény írójával, akivel a cont megelőző pénteken készítettem interjút. Ez hamarosan olvasható is lesz a blogon. Ő is nagy népszerűségnek örved a szubkultúra tagjai között, sokan (köztük én is) 2008-tól követik munkáját, amikor is az Egy akatsukis életével berobbant a köztudatba.

Játékok

Játékok közül népszerűek voltak a VR- ok, az örök kedvenc DDR és a Just Dance is. Most szerencsés voltam és a Just Dance versenyről nem maradtam le, így láthattam is a profi játékosokat ahogy egymás ellen küzdöttek a tökéletes mozdulatokért. Ami mégjobb hír, hogy a DDR-nél már k-pop-ra is lehet táncolni a megszokott japán és amerikai dalok mellett. Imádom a k-popot, de nekem a DDR örökre a saját zenéivel fog menni. Ugyannakkor a terepasztalos szerepjáték képviselőivel és társasjátékosokkal is lehetett találkozni.

Mit együnk?

Ekkora tömeget viszont etetni is kell, hiszen a con egész napos, sőt este koncerttel zár. Kint a csarnokok előtt perec, pogácsa kapható, illetve hátul van hamburger, kolbász stb. Azonban, ha valaki kicsit különlegesebbre vágyik, akkor bent várja a BUBU bubble tea a bubble teáival (a legjobb a városban), van sushi, az Amai teaház kertjében lehet kapni Pokémonos rament, japán édességeket is, mint a mochi.

A teaház kertjében lehetőség volt kipróbálni a kalligráfiát, japán stílusú képeket színezni, Amai twisterezni és kívánságokat írni. Barátnőmmel még mi is leültünk színezni.

Zárás

Szombat délutána koncert előtt a Ghost in the Shell 2017-es amerikai verzióját is levetítették, én erre azonban már nem maradtam, mert a filmet láttam a premierjén egy másik képregényes esemény keretein belül, de erről még később.

Összességében a 2017-es tavaszi MONDOCON hozta, amit vártam tőle, szuper hangulat, tömeg és rengeteg jó cucc, de számomra akkor is a TOTORO cosplayer tette fel az i-re a pontot.

Barta-Eke Virág

img_8427.JPG 

 

süti beállítások módosítása